Blog...

Tengernyi lehetőség

varga edit ujrakezdes boldogan 40 felett komfortzona boldogsag szakitas valas utan

Nekünk, nőknek nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Egyszerűen létszükségletünk, hogy infókat, sztorikat osszunk meg egymással, vagy egyszerűen csak úgy – ahogy Kinga barátnőm mondaná – „lotyogjunk”☺ Enélkül félkarú óriások lennénk. De ehhez ugye társaságra is szükség van!
De mi van akkor, ha hirtelen megszűnik a megszokott közösség, széthullik a baráti kör és ott maradunk egyedül…?

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
(Muhammad Ali)

Lételemünk a kommunikáció

Nekünk, nőknek különösen. Szerintem ki sem bírnánk, ha nem oszthatnánk meg egymással sztorikat, infókat, a mindennapjaink történéseit. De ehhez ugye társaságra is szükség van! No meg élményekre is, hiszen akkor mit is oszthatnánk meg? A facebookon, az instán, vagy csak olyan egyszerű módon, szóban.☺ De ez a „csapatszellem” sajnos időről időre sérül…

Először akkor, amikor az immár új családi életünk távolra sodor a barátainktól, barátnőinktől. Eleinte még próbáljuk a felszínen tartani, de azután megkopik, majd elmúlik. Persze születnek is új ismeretségek, de azok általában „státusz” barátságok. A gyerek osztálytársainak szüleiből, munkatársakból kerülnek ki, szóval nem miattunk, és nem értünk, nem feltétel nélkül. (Persze most nem akarok általánosítani, biztos vannak pozitív példák is, de arról egy másik blog szól☺)

Ha a családi barátnő már nem barátnő…

És – ahogy arról az Élet egyik keserű aranyszabálya szól – amikor megváltozik a „pozíciónk” könnyen egyedül találhatjuk magunkat. Ezek a felszínes barátságok felbomlanak, a „családi barátnő” már nem barátnő, mert már te sem vagy „családbarát”. Kirekesztett lettél. Már nincs kivel lotyogni sem.

Na, ekkor lapoztam én fel a helyi hirdetési újságot, már nem is emlékszem, hogy milyen okból, de az biztos, hogy nem búvártanfolyamot kerestem! Csak valamit, amivel kiszakadhatok az egyedüllétből. Valamit, ahol hús-vér emberek vannak. De egyszer csak megakadt a szemem egy hirdetésen. Búvártanfolyam indul! Már az első találkozásnál elfogott az a kellemes, jóleső, érzés, igen, megérkeztem! Erre van most szükségem! Jó a csapat, és az oktatóból az a nyugalom, higgadtság árad, amitől úgy éreztem, hogy az életemet is rábíznám már abban a pillanatban.

Fejest ugrottam a kihívások tengerébe

Az elméleti résszel nem volt semmi gond, mindig is szerettem tanulni, a víztől sem féltem, tudtam, és szerettem is úszni. De nem nyitott szemmel! Ez volt az első kihívás, amit meg kellett ugranom. Bevallom, nem ment egykönnyen, még otthon is gyakoroltam a fürdőkádban, hogy a gyakorlati vizsgám is sikeres legyen! A medencében eltöltött órák után jöhetett a nyílt víz! Na, először csak kicsiben!

Az Ecsédi tó gyönyörű, tisztavizű horgászparadicsoma nyújtott lehetőséget a búvárfelszerelésünk nem „laboratóriumi körülmények” közötti kipróbálására. A medence több szempontból is más volt. Ott jöttek-mentek az úszók, kalimpáltak fölöttünk a lábak, láttam a medence határait. Tulajdonképpen egy ismerős közegben mozogtunk, csak „békaperspektívában”, némi ólommal a testünkön, alulról szemlélődve. De a tó már más volt! Kíváncsisággal vegyes félelemmel készültem az első igazi merülésre! Először teszteltem „élesben” az elméleti tudásomat: a palack – légzőkészülék – mélységmérő szentháromságát!

És egyszer csak én következtem!

A tóban hirtelen megnőttek a távolságok, nem volt alja és vége a „medencének”, nem vettek körbe kalimpáló lábak. Ott csak mi hárman voltunk: Pali, az oktató, én a határait tágító búvárnövendék, és a határtalan csend, amiben a félelemtől a fülemben a dübörgő vér robaja dörömböl… De én akartam, akkor hát itt a következő próbatétel… Hiszen nem a kudarc megélése a legrosszabb az életben, hanem az, ha meg sem próbálom! Az első akadályt sikerült megugrani!

Itt már 10 méterre merültünk, ez ugye a medencében lehetetlen, így a kiegyenlítést is – hogy a fülem ne fájjon – itt a tóban teszteltem élesben. De a neheze csak most jött: maszk nélkül, nyitott szemmel a tó fenekén… Mégis, muszáj megcsinálni, különben nem mehetek tovább, nem mehetek a többiekkel az Adriára vizsgázni! Egyszerűen le kell győznöm a félelmeimet! Túl kell lépnem a korlátaimon! Így hogyan lesz belőlem búvár? Nem eshetek kétségbe, nem pánikolhatok, hiszen „a pánik a búvár legnagyobb ellensége.”James Rollins (amerikai író).

És sikerült! Mehettem vizsgázni az Adriára a csapattal!

Életem egyik legszebb nyári élményét kaptam tőlük! Nemcsak azt, hogy sikeres búvárvizsgát tehettem. Hanem egy csapatot, ahová jó tartozni. Ahol jól érzem magam, és bármikor újra csatlakozhatok hozzájuk! És egy nagy, nemzetközi családot, a búvárokét.

Tudod, a tenger mélyén senkit sem érdekel, hogy ki vagy, honnan jöttél, egyedül vagy, vagy sem. És mégis mindenkit érdekel, mert felelősséget vállalunk egymásért, megbízunk egymásban. Feltétlenül. És ebbe a feltétlen bizalomba vetett hitet adta vissza nekem ez a társaság. A magamba vetett hitet!

Bármit képes vagyok megcsinálni, végigvinni.

Van hozzá erőm, akaratom. Keresd meg Te is magadnak azt a társaságot, azt a csapatot, ahol tudod és mered vállalni magad, feszegetni a határaidat. A komfortzónádból való kilépés megmutatja, hogy mire vagy képes.

És ha ezzel a képességgel át tudsz lépni önmagad „árnyékán”, azzal ráléptél egy önismereti folyamat startkövére, amelyről – ha kedved tartja – fejest ugorhatsz a kihívásokba☺! Egy erős, önbizalommal teli nőt faraghatsz újra magadból! (És ha ez esetleg ezek után a búvárkodás lenne, nyugodtan keresd a Kalandoor búvártúráit a neten!)

Újrakezdés TOP 10 / 9

Próbálj ki új dolgokat! Merj kilépni a komfortzónádból! Merd tágítani a határaidat!

Mert nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy nem az a baj, ha valami nem sikerül, hanem az, ha meg sem próbálod.

 

 

 

Varga Edit
Varga Edit vagyok és segítek Neked az újrakezdésben. Hogy miért érdemes olvasnod a blogom? Mert 100%-ban magamat adom, a saját történeteimen keresztül mesélem el Neked, hogy milyen buktatókkal szembesültem és nekem mi hozott megoldást. Hasznos tippekkel és tanácsokkal segítek, hogy más szemszögből láss rá az életedre és megtaláld a kulcsot a boldog újrakezdéshez.

Szólj hozzá te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk a látogató élményének javítását segítő "sütiket" használunk. Elfogadod? További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás